Ennek a könyvnek, Nagy József eltérő színtereihez hasonlóan, több bejárata lehet. Az olvasó/képzeletbeli néző beléphet
rögtön az elején, Nagy József színházát az elméleti háttér („theatrum philosophicum”) felől megközelítve, mely a filozófia
színpadaként tekint rá. Vagy elindulhat a (tánc)színházként való meghatározástól, mely szándékosan zárójelezi, vonja
vissza a táncot. Elgondolkodhat az egyes előadásokhoz rendelt hívószavakon, vagy végigolvashatja a harminckét előadás
leírását, hogy végül eljusson a képzőművészként is hazaérkező alkotóhoz. A minden részben felbukkanó motívumok jelzik
a lezár(hat)atlan életműben a fő témákhoz való, örök visszatéréseket. Olyan egységes és szigorúan következetes
összművészet ez, mely saját, egyre mélyülő köreiben mozog, az egyetlen és végtelen mű felé tartva.
