EZEKET KÍNÁLJUK:
Részletes könyvismertető


Demcsák Katalin – Kiss Attila Atilla (szerk.): Színház-szemiográfia. Az angol és olasz reneszánsz dráma és színház ikonográfiája és szemiotikája

demcsak-katalin-kiss-attila-atilla-szinhaz-szemiografia
1 575 Ft

"A szemiotika a század elején a nyelvfilozófia, majd a nyelvészet legáltalánosabb kérdésköreit vizsgálva alakult ki, amikor

Ferdinande Saussure szisztematikusan elkülönítette a jelet a jelölttől. Ennek folytatásaként a szépirodalmi szövegek

alkalmazására a harmincas években fokozatosan létrehozta saját paradigmáját a strukturalista, a hatvanas években pedig

a poszt-strukturalista irodalomtudomány. A színházszemiotika számára alighanem az egyik leglényegesebb fordulópontot

az 1980-as esztendő hozta, amikor megjelent Keir Elam: A színház és a dráma szemiotikája (The Semiotics of Theater

and Drama) című alapműve, amelynek első két fejezetét az alapfogalmak tisztázása végett magyarul először a most

megjelent tanulmánygyűjtemény is tartalmazza. A szerző az irodalmi és színházi jelek különválasztásával önálló vizsgálati

módszerré avatta a színházszemiotikát, és a drámai szövegtől elkülönítve, a „performance text” fogalom megalkotásával

számos hivatkozás alapját érdemelte ki.

…a tanulmánykötet szerkesztői, anélkül, hogy részletekbe menően ebben a kötetben kidolgoznák, új fogalmat alkotnak,

a könyv főcíméül használt színház-szemiográfia fogalmát, amelyen a szemiotikának és az ikonográfiának színházművé-

szetre alkalmazott egyesítését értik. Az új terminus bevezetésére már mások is tettek kísérletet, csakhogy ezt a szer-

kesztők a korábbiaktól egészen eltérő módon használják. Számukra a szó jelentését nem a két összetétel egyszerű

összege képezi, amikor a fogalom a színházi jelek (szemio) leírását (grafia) jelenti, hanem a két összetétel egyesítésével

határozzák meg jelentését. Az előbbi egy strukturalista szándékot jelentene táncok vagy színházi előadások pontos leírá-

sára törekedve, amely azért bizonyulhatott járhatatlan útnak, mert egy-egy gesztus pontos, aprólékos, ugyanakkor

mindenki számára érthető és örökérvényű leírása eleve korlátokat állít a fogalmi megnevezés számára. A két fogalom

egyesítése viszont azt jelenti, hogy a színházban egyidőben felismert különféle jelek egy episztemológiát-megismerést

meghaladó eljárással, azok egyetlen képbe történő összevonásával értelmezhetőek. »A szemiotika és az ikonográfia

együttes alkalmazásáról van tehát szó, amely igyekszik feltárni azokat az elemeket is korábbi korok drámaszövegeiben,

melyek csak egy színházi reprezentációs logika keretein belül aktiválódnak.« Szemléletes példáját adja ennek az egyik

legtanulságosabb dolgozatnak az a részlete, amely a középkori emblémákkal foglalkozik." (Várszegi Tibor Ellenfény 2000/1–2.)

  • Kiadó
    JATEPress
    Kiadás éve
    1999
    Terjedelem
    338 oldal
    Sorozat
    Ikonológia és Műértelmezés 8.
    ISBN
    978 963 482 379 7
  • Bevezető

    I. ELMÉLETI ALAPOK

    Elam, Keir: A színház és a dráma szemiotikája (részlet)

    Aston, Alaine & Savona, George: A színház mint jelrendszer. A szöveg és az előadás szemiotikája (részlet)

    De Marinis, Marco: Történelem és történetírás

    II. AZ ITÁLIAI HAGYOMÁNY

    Ruffini, Franco: A színház feltalálása. A filaretei „Bűn és Erény háza”

    Zorzi, Ludovico: Ferrara: a hercegi vasfüggöny

    Gambero Zorzi, Elvira: Színházi ünnep: ábrázolások és leírások

    Taviani, Ferdinando: Élő ellentét. Szeminárium a Commedia dell’Arte színésznőiről és színészeiről

    Demcsák Katalin: Tükör-játék. A színház önreflexiója a Commedia dell’Arte metadrámai elemeiben      

    III. AZ ANGOL HAGYOMÁNY

    Serpieri, Alessandro-Elam, Keir: A jelek olvasása: Shakespeare drámáinak szemiotikája

    Kiss Attila Atilla: A tanúság szemiotikája az emblematikus színházban

    Wickham, Glynne: Angol színpadok a korai időkben (részletek)

    Szőnyi György Endre: Történelem, ikonográfia és a királydrámák

    ILLUSZTRÁCIÓK

Webáruház készítés