"Így negyven után úgy éreztem, írnom kell azokról az évtizedekről, amelyek sokunk életét meghatározták, véleményem szerint sorsszerűen. Nem vezérelt semmi olyan hiú ábránd, hogy hírnevet, pénzt, s főleg irodalmi babérokat szerezzek magamnak ezzel az írással. Tisztában vagyok vele, hogy a művészetek és a vele kapcsolatos kérdések mára már egyre kevesebb embert érdekelnek. Ennek ellenére fogadják természetes megnyilvánulásomnak, hogy a Győri Balett tagjaként eltöltött éveim történéseit, élményeit megosszam másokkal is. Emlékeim felfrissítésében támaszom a naplóm, melyet ifjúkorom óta vezetek. Nem törekedtem teljes kronológiai pontosságra, jóllehet az emlékező csapongása az időben, az adott művet esetleg túlszínezheti. Remélem, a jó ízlés határain belül maradtam, amikor régi barátaim, barátnőim, szerelmeim, társaim személyes ügyeit taglaltam az igazság és a hitelesség kedvéért. A címről néhány gondolatot. Régi korokban a napéjegyenlőséget, azaz a napfordulót jelentős eseményként élte meg az ember, mert az élet ritmikus épülését, lebomlását a természet és a lélek szemlélésén keresztül élte át. Ezen a napon a természettel együtt élő ember átgondolta a múltat és megkísérelte a jövőt kiérdemelni azzal a szándékkal, hogy a teremtett világot szolgálja gondolataival, érzéseivel és tetteivel. Mára sajnos egyre inkább fogyatkozik azoknak a száma, akik az úgynevezett civilizációs fejlődésben, az anyagi javakért történő kicsinyes harcban ezeket a jeles napokat számon tartják, és az életet valóban szolgálni kívánják! Nem véletlen, hogy a NAP szimbólum, azaz az élet és a fény végigkísérte a Győri Balettet. Hiszen mi voltunk "A nap szerettei", mert az első bemutatónk címe is ez volt, de hiszem, hogy az égiek segítő kezét is mindig magunkon érezhettük." (Demcsák Ottó)
