Egri Lajos: A drámaírás művészete

A drámaírás művészete eredetileg drámaírók, színházi emberek számára készült, és először 1942-ben jelent meg 

New Yorkban. A könyv a 20. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól

Berlinig. Az Egerben született, de Amerikában élő Egri Lajos (1888–1967) a harmincas években íróiskolát alapított

New Yorkban. A tanítás mellett színdarabokat írt és állított színre szerte Európában és Amerikában. Élete utolsó éveit

Los Angelesben töltötte a filmipar tanácsadójaként.

A drámaírás művészete című korszakos művében Egri Arisztotelész Poétikájára épít, de azzal több ponton vitába is száll.

A drámákra alkotott instrukciói nem csupán forgatókönyvekre, de novellákra és regényekre is érvényesek. A szerző

ehhez belülről vizsgálja meg a drámák működését, és a történet szívére, vagyis a karakterekre helyezi a fókuszt. A jó

dráma az emberektől és viszonyaiktól, valamint az emberi motivációk megértésétől függ, ezek viszik előre a történetet

és lehelnek életet belé. Egri Lajos Shakespeare-től Ibsenig számos nagy nevű drámaíró műveinek elemzésén keresztül

mutatja meg a premissza és az emberi viselkedés alapján kifejtett drámai konfliktus fontosságát.

"Józan könyv. Az derül ki belőle, hogy nincsenek varázslatok, a dráma- vagy forgatókönyvírás nem bűvészmutatvány,

viszonylag kevés a hókuszpókusz benne. Alapvetően szakmunka, rengeteg megtanulható elemmel, ha komoly szorga-

lom és kitartás párosul elszántsággal. És némi tehetséggel. Egri tiszta, világos, logikus vonalon vezeti olvasóit, türelme-

sen magyarázza el alaptételeit, szempontrendszerét…

A szempontrendszer, illetve a példákon keresztül történő bizonyítás a könyv igazi erénye, minden érvényesnek tűnik,

minden működik. A műnek így amolyan útmutató, közlekedési tábla-jellege lesz, kiderül: a világirodalom nagy művei

egytől egyig végigelemezhetők Egri kritériumai alapján, és azok segítségével megérthető működési mechanizmusuk.

Tényleg azok a korszakos alkotások, amelyeknél – nyilván ösztönösen – betartatnak az ismertetett alapaxiómák."

(Egressy Zoltán, Jelenkor)