"Az eredetileg magyar, francia és román folyóiratokban megjelent írások átdolgozott formában
kerültek e kötetbe. Célunk a román irodalom egy-egyfontosabb fejezetének hármas megvilágítása
volt a francia-román, magyar-román vagy éppenséggel a francia-magyar kapcsolatrendszeren
keresztül. Számos, eddig ismeretlen adatra bukkantunk, amely alátámasztja a színház és a vígjáték
szerepét a 19. századi román fejlődéstörténetben. Ezenkívül értékes információkkal szolgáltak a
francia konzulok diplomáciai jelentései is. Új szempontok szerint vizsgáltuk Mihai Eminescu magyarokról
szóló cikkeit, a román irodalom magyarfordítás-történetét, továbbá Tristan Tzara magyar kapcso-
latait, valamint az 1956-os szabadságharchoz fűződő szoros kötődését. Összefoglaló képet
próbáltunk fölvázolni a román avantgárdról vagy a hatvanas évek végének egyetlen román irodalmi
ellenzéki irányzatáról, az esztétikai oneirizmusról. A teóriák helyett egymás mellé próbáltuk állítani
a másfélszáz éves levéltári anyagot, a kevésbé ismert dokumentumokat és leveleket, hogy pár-
beszédet folytassanak egymással és a jelennel.
Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az utolsó román irodalomtörténet ezelőtt ötven évvel látott
napvilágot! Jobban oda kellene figyelni szomszédainkra, talán többet is tanulhatnánk tőlük, mint
gondoljuk."