Válogatta, a jegyzeteket és az utószót írta Győrei Zsolt.
„Van egyénisége, mégpedig saját egyénisége, művelt, gondolkozó, intellektuális és csiszolt egyénisége, van finoman
kárörvendő világszemlélete, elmésen rajtakapó emberismerete, tiszta, fürge és leleményes stílusa, s hézagtalan tanult-
ságban megerősödött irodalmi tájékozódottsága. Ilyen írók írják Párizsban azokat az aranyos és mulatságos darabokat,
melyekkel az úgynevezett kis színházak nem az utcaseprőket mulattatják, hanem a szerzőkhöz hasonlóan művelt,
pallérozott és filozófus nagyvárosi embereket” – írta Ignotus Gábor Andorról.
Ez a rendkívül sokoldalú, groteszken komikus és bámulatos nyelvi fantáziájú ember francia szakos egyetemi hallgatóként
műfordításokkal kezdte, majd a nemrég százéves kabaré egyik legünnepeltebb és azóta is legtöbbször játszott szerzője
lett, akinek Karinthy az Így írtok tit ajánlotta. Hihetetlenül termékeny volt, a teljesítménye a Színház és Divat 1916-os
statisztikája szerint „napi átlagban 32 és háromnegyed óra munka” volt. Állítólag abban az évben megírta a Palikát,
a Dollárpapát, a Szépasszonyt, lefordította a Csárdáskirálynő, a Csillagok bolondja, a Csokoládékatona szövegkönyvét,
megírta a Mágnás Miska, a Gróf Rinaldó, az Aranyfácán verseit. Aztán amikor a kabaréból a színházba vezetett az útja,
kiderült róla, hogy biztos kezű, éles szemű, sajátosan kesernyés humorú vígjátékíró. Most csaknem teljes drámai élet-
művét veheti kezébe az ínyenc Olvasó. Talál benne képtelen személycserét, rafinált pénzügyi és szívügyi manővereket,
ügyetlen hazatoppanásokat, s alighanem a legszomorúbb pezsgőzést, amelyet a magyar polgári színmű csak kínálni
képes.
