George Steiner ebben a nagyméretű esszéjében a tragédia drámai műfajának kétezer éves útját nyomozza végig, pontosabban: felbomlási folyamatának okait elemzi, azt vizsgálja, hogyan sorvadtak el a klasszikus (ókori) tragédia feltételei a Nyugati Ember új világlátásának, embervíziójának fokozatos kikristályosodásával. Ezt a drámatörténeti, műfajelméleti munkát azonban – közvetve vagy olykor alig-alig leplezve is – egyetemes gondok, aggodalmak, a condition humaine szenvedélyes-személyes hangú vizsgálata hevíti át, és így a könyv több lesz önmagánál: túlzásaival, vitatható következtetéseivel is érdekes egyéni kalauz a modern ember lelkiismeret-vizsgálatához. Éppen ezért A tragédia halála, ez a tudós felkészültséggel, de egyben egy született szépíró lendületével megalkotott esszé nemcsak a szakembernek szól, hanem megvilágosító élményt jelent minden érdeklődő olvasónak.
Az utószót Almási Miklós írta.
