Hans-Thies Lehmann: Posztdramatikus színház

lehmann-posztdramatikus-szinhaz

 

Az 1970-es évektől kezdve a nyugati színházkultúrákban egyre inkább háttérbe szorul a színház irodalmi szerepe és meghatározóvá válik esemény jellege. A szöveg egyenrangúvá lesz a tér, a mozgás, a hangok, a világítás elemeivel. A színház egyre több érintkezési pontot alakít ki a társművészetekkel, a performansszal, a képzőművészettel, az operával és a tánccal. Ezt a folyamatot foglalja össze Lehmann "posztdramatikus" elnevezés alatt.

 

 

3 600 Ft
Jelenleg ez a könyv nincs raktáron. Kérésére, ha lehetséges, beszerezzük.
Kedvencekhez
Adatok
Tartalom
Adatok
Kiadó
Balassi Kiadó
Kiadás éve
2009
Terjedelem
244 oldal
ISBN
978-963-506-810-4
Tartalom

PROLOGUS

 

A tét

Szándékok

A dramatikus színház üzemi titkai

Éles váltás: a médiakor társadalma

Nevek

Paradigma

Posztmodern és posztdramatikus

Fogalomválasztás

A posztdramatikus tehetség viszonya a hagyományhoz

 

DRÁMA

 

Dráma és színház

 

„Epikussá válás" - Peter Szondi, Roland Barthes

Dráma és színház elidegenedése

„Dramatikus diskurzus"

Színház Brecht után

Feszült-e a feszültség?

„Micsoda dráma!"

„Formalista színház" és utánzás

A cselekvés utánzása

„Energetikai színház"

 

Dráma és dialektika

 

Dráma, történelem, értelem

Az áttekinthetőség ideálja (Arisztotelész)

Hegel 1: A reális kizárása

Hegel 2: A performansz

 

ELŐTÖRTÉNETEK

 

A posztdramatikus színház előtörténetéhez

 

Színház és szöveg

A 20. század

Első szakasz: „tiszta" és „nem tiszta" dráma

Második szakasz: a dráma válsága, a színház saját útjai

Önállóvá válás, újrateatralizálás

Harmadik szakasz: „neoavantgárd"

 

Rövid visszatekintés az avantgárdra

 

Lírai dráma, szimbolizmus

Statikusság, szellemek

Színpadi költészet

Aktusok, akciók

Sebesség, műsorszámok

Tájkép-dráma (landscape play)

 „Tiszta forma"

Expresszionizmus

Szürrealizmus

 

A POSZTDRAMATIKUS SZÍNHÁZ PANORÁMÁJA

 

A cselekményen túl: szertartás, tér-hangok, tájkép

 

Kantor avagy a szertartás

Grüber avagy vissz-hangzás a térben

Wilson avagy a tájkép

 

Posztdramatikus színházi jelek

 

A szintézis megvonása

Álomképek

Szinesztézia

„Performanszszöveg"

  1. Parataxis / Non-hierarchia
  2. Szimultaneitás
  3. Játék a jelek sűrűségével
  4. Túltelítettség
  5. Zeneivé válás
  6. Szcenográfia, vizuális dramaturgia
  7. Melegség és hidegség
  8. Testiség
  9. „Konkrét színház"
  10. A valós behatolása
  11. Esemény/Szituáció

 

Példák

 

  1. Egy este Jannál és barátainál
  2. Narrációk
  3. Szcenikus költemény
  4. A művészetek között
  5. Szcenikus esszé
  6. „Kinematografikus színház"
  7. Hipernaturalizmus
  8. Cool Fun
  9. A „megosztott" tér színháza
  10. Színházi szólók, monológiák
  11. Kórusszínház
  12. A heterogenitás színháza

 

PERFORMANSZ

 

Színház és performansz

 

Köztes terület

Performansz általi tételezés [Setzung]

Öntranszformáció

Agresszió, felelősség

A performansz jelen ideje

 

SZEMPONTOK: SZÖVEG, TÉR, IDŐ, TEST, MÉDIUMOK

 

Szöveg, nyelv, beszéd

 

Nyelv és színpad az agónban

Textuális tájkép, a hangok színháza

 

Tér

 

Dramatikus és posztdramatikus tér

Posztdramatikus téresztétika

 

Idő

 

Posztdramatikus időesztétika

Az idő egysége

 

Test

 

Posztdramatikus testképek

Fájdalom, katarzis

 

Médiumok

 

Illúziógépek

Médiumok a posztdramatikus színházban

Videoinstalláció

„Abrázolhatóság" és ábrázolás.

Elektronikus képek a tehermentesítés szolgálatában

„Abrázolhatóság", sors

 

EPILÓGUS

 

A politikai dimenzió

Interkulturális színház

Az ábrázolás, a mérték és az átlépés

Afformansz művészet?

Dráma és társadalom

„A látványosság társadalma" és a színház

Az észlelés politikája, a felelősség esztétikája

A kockázat esztétikája

 

IRODALOM

 

NÉVMUTATÓ

Webáruház készítés
Paylike