A színháznak a kultúrában betöltendő szerepe, finanszírozásának mértéke újra társadalmi viták középpontjában áll. Ezt
a napjainkban érzékelhető színházi modellváltást törekszem kultúrtörténeti kontextusba helyezni a két világháború
közötti magánszínházi működés feltételrendszerének és szakmai érdekvédelmi szerveződéseinek áttekintésével.
A szaktanulmányokból álló kötet levéltári alapkutatásra épül: a Budapesti Színigazgatók Szövetségének az Országos
Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában található, az 1918–42-es időszakot felölelő anyagára, valamint a Víg-
színház szintén ott őrzött iratanyagára támaszkodik elsősorban. A kutatás célja az volt, hogy a vígszínházi vezetés és
a pesti magánszínházi igazgatók szervezetének kulturális rezilienciáját, a kihívásokra reagáló alkalmazkodási technikáit
döntően nem nyilvánosságnak szánt, eddig ismeretlen szempontokat tartalmazó jegyzőkönyvekből, belső dokumen-
tumokból ismerhessük meg.
A transznacionális színháztörténet szemszögét alkalmazó tanulmányok nem elsősorban az alkotókat vizsgálják,
hanem a magánszínházak működését, profilját, repertoárját döntően meghatározó magyar és külföldi tulajdonosok,
bérlők, színigazgatók tevékenységét és szakmai hálózatát. Hiszen a Budapesti Színigazgatók Szövetségének vezető-
ségét alkotó, tőkével rendelkező vagy tőkéstárssal működő színigazgatók nyerték el a székesfővárostól a koncessziót,
ők szerződtették és fizették a művész- és kiszolgálószemélyzetet. Gyakran ők döntöttek a bemutatandó darabok
lekötéséről, befolyásolva ezzel a repertoárt és a befogadói ízlést. A mindig kiemelt jelentőségű fővárosi színházi életben
az állami támogatást élvező Nemzeti Színház önmagában nem lett volna képes külföldön is piacképes produkciókat
létrehozó színházi ipart fenntartani, és partnerként bekapcsolódni a kozmopolita szórakoztatóipari hálózatokba.
Heltai Gyöngyi színháztörténész, művelődéstörténész, kulturális antropológus. Bölcsészdoktori disszertációját
Bulgakov drámáinak elemzéséből írta az ELTE BTK-n, doktori értekezésének témája az operett a szocialista
korszakban. Főbb kutatási területei a színház és társadalom kapcsolata a 19-20. században, a zenés szórakoz-
tatás műfajai és a politika, a nemzetépítés és a magyar zenés szórakoztató színház.
