Szerkesztette: P. Müller Péter, Balassa Zsófia, Görcsi Péter, Neichl Nóra
Jelen kötet központi témája mind a drámatörténetben, mind a színházi előadásban izgalmas kérdést állít
előtérbe. A hiány, csonkítás, kihúzás, elhallgatás érinti a drámák esetében a szöveg megrövidítését, aminek
lehetnek gyakorlati okai (az előadás hossza), de épp így szerepet játszhat benne a cenzúra, vagy a rendezői
koncepció. A színpadi hiányhoz sorolható például a néma szereplők jelenléte (a megszólalás hiánya) vagy a
testcsonkítás színrevitelének megoldásai, de épp így a kulturális átírások során bekövetkező csonkítások,
kihagyások, az eredeti műben szereplő sajátosságok megváltoztatásai.
Kötetünk – alapvetően időrendileg tagolt fejezetekbe rendezett – tanulmányai egyszerre rajzolnak meg egy
történeti ívet az antik görög drámától a közelmúlt magyar irodalmáig, és ugyanakkor a hiány drámai és
színházi témájának szerteágazó voltát is reprezentálják. Teszik ezt azzal, hogy beemelik az elemzésbe a jel-
elméletnek a színházi reprezentációra vonatkoztatható nézeteit, vizsgálják a színházi súgópéldányok szöveg-
változatait, nyomon követik az adaptációk során az eredeti színpadi műhöz képest végrehajtott változtatá-
sokat, feltárják az instrukció (illetve annak értelmezése) és a színházi gyakorlat között feszülő feszültséget,
megmutatják a hiánynak a tradícióképzésben betöltött szerepét, vagy rávilágítanak a néma gyásznak, a
kommunikáció hiányának az egyszerre teátrális és felforgató erejére.
