"A darab igazi újdonsága és különlegessége Ibsen drámáinak sorában a tragikomikus jellegben rejlik. Hedvig inkább
áldozat, mint tragikus hős; a szereplők és a helyzetek többnyire nem részvétet, hanem mosolyt fakasztanak a nézőkben.
Bohózat és melodráma, nevetés és szomorúság keveredik szétválaszthatatlan egységben, s teszi a drámát sok szem-
pontból a XX. századi abszurd dráma előfutárává." (Kúnos László)
