„Van-e nagyobb csapás, mint hogyha költő az ember – teszi fel a kérdést Federico García Lorca első színpadi
művének egyik szereplője. „Felejtés tüzében mind elégnek” – hangzik a lehangoló válasz. A spanyol költő-drámaíró
sorsa azonban szerencsére nem követte ezt a pesszimista gondolatot, így a páratlan életmű – túlélve a Franco-diktatúra
cenzúráját – a mai napig nem merült a feledés homályába.
A García Lorcáról rendelkezésünkre álló bibliográfia hatalmas terjedelme miatt indokolt, ha felmerül az olvasóban a kérdés,
vajon lehet-e még újat mondani a spanyol művészről? A választ remélhetőleg a könyv megadja, és ha a szerző nem is
mindig az újat kereste, mindenesetre törekedett arra, hogy egy-egy témának más megvilágításba helyezésével, a tágabb
kontextusból való kiragadott vizsgálatával, vagy éppen ellenkezőleg, a lorcai univerzumon belüli összefüggések keresésével
egy színes mozaikképet adjon az olvasók kezébe.
