A Demeter Júlia és Nagy Imre által sajtó alá rendezett kritikai kiadás három drámát foglal magában, amelyek a lovagdráma,
a vitézi játék színjátéktípusához kötődnek, s összefoglalóan a vitézi játék címmel adjuk közre őket. Mindhárom német
nyelvű epikus, illetve drámai forrásszövegre vezethető vissza, melyeket Katona szabadon, saját dramaturgiai elképzelése
szerint használt fel.
A’ Borzasztó Torony és a kicsit későbbi Monostori Veron’ka szüzséjét 18. századvégi német regényekből merítette Katona.
Mindkét cselekmény fordulatos kalandokon, elvetemült, gonosz figurák fondorlatain, várak és várurak bukásán, párviada-
lokon, nőrablásokon keresztül egyre közelebb kerül a tragikus véghez, ám a vitézség − a véletlen jótékony segítségével −
elhozza az igazságszolgáltatást. A túlzsúfolt, fiktív idegen környezetben játszódó A’ Borzasztó Toronynál sokkal ügyesebb
a magyar közegbe helyezett Monostori Veron’ka, az előbbi 1814-es bemutatója ugyanakkor Katona további drámaírói
fejlődését bizonyíthatja.
Az István, a magyarok első királya, amelyet korábban fordításnak tartottak, az eredetiség jegyeivel bíró szabad átdolgo-
zásnak tekinthető, ezért került ebbe a kötetbe.
