Kékesi Kun Árpád: A rendezés színháza

Kékesi Kun Árpád: A rendezés színháza

Sztanyiszlavszkij, Brecht, Artaud, Brook – néhány ismerősen csengő név a múlt századi európai színháztörténet területére kalandozóknak. De valóban ismerjük e művészek máig ható munkásságát, amely oly meghatározónak bizonyult? Kékesi Kun Árpád monográfiája a rendezői színház legfontosabb jelenségeinek áttekintésére vállalkozik. Nem pályaképeket rajzol meg, hanem a rendezésnek azokat a formációit emeli ki, amelyek a hatástörténet szempontjából megkerülhetetlen színházi alkotókhoz kapcsolódnak. Részletes leírását adja az egy-egy művész nevéhez köthető törekvéseknek a történelmi, társadalmi és lélektani irányultságú realista színháztól az epikus és a szegény színházon át a képek színházáig, a meiningeniektől Grotowskin át Wilsonig, de kitér az egyes korszakokat meghatározó színházi tendenciákra, erővonalakra is. A könyv "hátrébb lép egyet" a színháztörténeti és -elméleti írások zöméhez képest: nem általánosságban, nem csak egyes teljesítményeket kiragadva szól a rendezők tevékenységéről, hanem a belső összefüggések feltárásának igényével. S közben sajátos módon újraírja másfél évszázad európai színháztörténetét. Ezért bízvást tarthat igényt minden, a színház mint önálló művészeti ág iránt érdeklődő figyelmére.

Kedvencekhez
Adatok
Tartalom
Adatok
Kiadó
Osiris Kiadó
Kiadás éve
2007
Terjedelem
464 oldal
ISBN
978-963-389-943-4
Állapot
jó állapot, néhol ceruzás aláhúzások
Tartalom

Előszó
„Minél jobb a rendező, munkája annál kevésbé feltűnő"
A MEININGER HOFTHEATER ÉS A TÖRTÉNELMI REALIZMUS


„Egy csésze felborulása ugyanolyan jelentőségteli, mint a romantikus színház túlzásai"
ANDRÉ ANTOINE ÉS A TÁRSADALMI REALIZMUS


„A színész az átélés segítségével éri el a színpadi művészet alapvető célját"
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ ÉS A LÉLEKTANI
REALIZMUS


„A mi szemünk határozza meg, és teremti mindig újjá a rendezést”
ADOLPHE APPIA ÉS A FÉNY SZIMBOLIZMUSA


„A sejtetés segítségével a színpadon mindent felidézhetsz”
EDWARD GORDON CRAIG ÉS A MOZGÁS SZIMBOLIZMUSA


„Számomra a színpadot és a világot elválasztó korlátok sohasem voltak lényegesek”
MAX REINHARDT ÉS A LÁTVÁNY IMPRESSZIONIZMUSA


„A színészi alkotótevékenység nem más, mint plasztikus formák térbeni létrehozása”
VSZEVOLOD MEJERHOLD ÉS A JÁTÉK KONSTRUKTIVIZMUSA


„A színház nem kártérítési hivatal meg nem élt élményekért”
BERTOLT BRECHT ÉS AZ EPIKUS/DIALEKTIKUS SZÍNHÁZ


„A színház is olyan válság, amely vagy halállal vagy teljes gyógyulással végződik”
ANTONIN ARTAUD ÉS A KEGYETLENSÉG SZÍNHÁZA


„Lehet, hogy inkább egyfajta életmódról beszélek, s nem annyira a színházról?”
JERZY GROTOWSKI ÉS A SZEGÉNY SZÍNHÁZ


„A teljes emberi igazság globális, és a színház az a hely, ahol a kirakós játék elemei összerakhatók”
PETER BROOK ÉS A KÖZVETLEN SZÍNHÁZ


„A színház lehetőség arra, hogy közelebb jussunk a történelemhez – út a valósághoz”
GIORGIO STREHLER ÉS AZ EMBERI SZÍNHÁZ


„Ha egy színház nem eszmél rá a legjobb tradícióira, akkor elveszett”
PETER STEIN ÉS A SZÓ SZÍNHÁZA


„A színház világának művisége közepette természetesebbek lehetünk, mint az életben”
ROBERT WILSON ÉS A KÉPEK SZÍNHÁZA



Névmutató
címmutató

Webáruház készítés
Paylike