A kötet tartalma:
Halleluja
Körmagyar
Büntetések
Kozma
A Kádár-beszéd
Kádárné balladája
"Meggyőződésem szerint "itt és most" Magyarországon nem lehetséges színházat csinálni, hacsak nem csoda folytán.
De nem lehet már tíz éve, húsz éve, harminc éve... – talán soha nem is lehetett. Ha egy népnek nincs közösségi kultúrája,
akkor nem lehet színháza sem.
A magyar színházi avantgárddal is főképpen az a baj, hogy nincsen. Nem tettek, csupán események. Nem megcsinált,
megszervezett, létrehozott művek, hanem balhék. "Valami más." De valami más – az kevés, és mindig is kevés lesz.
A színház mindig a jelené, estleg a múlté is, de soha nincs köze a jövőhöz. Színház az, ami megvalósul itt és most. Ha
nem valósul meg: spekuláció. A színház ugyanis merő praxis. A megtervezett eseménynek a kiszámíthatatlan realitással
való ütközése során születik meg a színházi pillanat – ha megszületik.
...egy nyirkos-csúnya délelőtt a zsöllyébe süppedve, míg a színpadon a helyüket keresgélő, álmos "benszülött" színészeket
figyeltem, mint egy rosszkedvű, botcsinálta cirkuszigazgató, megvilágosodásszerű élességgel, valamely panorámakép
teljességével terült elém jövendő színházrendezői sorsom hiábavalósága... a kijelölt életketrec szűkössége és piszka.
Könnyű volt a belső hangnak engedelmeskedve egyszer s mindenkorra hátat fordítanom a színházrendezői foglalkozásnak
Magyarországon.
Írni kezdtem.
(1984)
