Nagy Imre: Iskola és színház. Csokonai vígjátékai és a magyar iskolai komédia
Nagy Imre monográfiájának középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és
Az özvegy Karnyónénak az elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar
komédia XVIII. századi történetét, a dráma- és színháztörténeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti össze-
függésbe helyezi. Ebben a közegben Csokonai munkáinak eddig kevéssé ismert vonásai tárulnak fel. Új megvilá-
gításba kerül a korabeli kultúra, a nemzeti hagyományok, az egyén és a nyelvi közösség, a férfi és a nő viszo-
nyának kérdése. A szerző mintegy száz olyan vígjátékot elemez, amelyek a jezsuita, a piarista, a pálos, a feren-
ces, a minorita és a protestáns közegben születtek, s amelyek a század végére kialakuló magyar vígjátékhagyo-
mányt formálták.
-
Kiadó Balassi KiadóKiadás éve 2007Terjedelem 344 oldalISBN 978-963-506-713-8
-
I. A TANODAI TEÁTRUM ÉS A KOMÉDIA. Eszmék, célok, világkép, poétika
A látvánnyá vált Ige. Az iskoladrámák szellemi háttere és dramaturgiai karaktere
A "comoedia" és a "repetentia humaniorum". Az iskolai vígjáték poétikája
A dramaturgiai érdeklődés irányváltozása, a szöveg és a szerző funkcióváltása
II. A TÖBBNYELVŰSÉG TAPASZTALATÁNAK DRAMATURGIAI VONATKOZÁSAI. Az iskolai vígjátékok megközelítése nyelvelméleti nézőpontból
III. "...MICSODA COMAEDIA LESZ EBBŐL" A jezsuita vígjáték dramaturgiai sajátosságai
"A Hisztoria fonamentoma". Intertextualitás és szerzőség a jezsuita vígjátékokban
A "vocatio" megváltoztatása. A szituációk és a szereplők viszonyai a jezsuita vígjátékokban
Az apa, a tékozló fiú és a csalárd szolga. A jezsuita vígjátékok identitásképző funkciója
IV. A PIARISTA TANODAI TEÁTRUM. Nyelvek tusája a XVIII. századi magyar vígjátékokban
Schola és sutrina. A komédia és nyelvi kódjai
"A két egyhasiak". Magyar Menekmusok
Holberg-variációk. A fegyelmezés rácsa és a nyelvek csatája - Pállya István: Ravaszy és Szerencsés
Egy archetipikus képzet inspirációja Hagymási Imre Garabonczás László című komédiájában
V. "A MAGYAR PLAUTUS". Simai Kristóf és a hazai vígjáték a XVIII. század végén
"Egy piarista Comoediát ír". Simai Kristóf és a kialakuló magyar vígjátékhagyomány
"Múzsánk első szülötte". Simai Kristóf művei a pest-budai hivatásos társulat színpadán
Bögre, fazék, zatskó, bugyor. A magyar Zsugori és alakváltozásai
VI. "SCÉNÁT RAJZOLÓ PENNÁNK" Protestáns vitaszínjátékok és mítoszparódiák
Nektár és gugyi. A familiáris beszédformák komikumképző szerepe a protestáns színművekben
"Konok pereskedők" A protestáns vitaszínjáték nyelvi regiszterei és beszédalakzatai
VII. KÍSÉRTETEK. Csokonai Gersona és a magyar színjáték Mostellaria-füzére
A "Diabolica Matéria"
A kísértetmotívum műfajtörténeti háttere. Simai Váratlan vendége és a Mostellaria-hypertextusok
A Vágy és a Szükség jelbeszéde
VIII. PATER, PUER, PUELLA. Csokonai Culturájának nyelvi kódjai
"Cultus ember", "Culta személy" Az instrukció üzenetétől az apokrif paratextusig
Az examenszínjáték mint architextuális háló. Interludium a "bajomi hír" nyomában
A renegát elűzése mint az agresszív kód kritikája. A Cultura szövegének nyelvi diszperzitása és szcenikai komponensei
IX. "NEVETSÉGET SZERZŐ MULATSÁGOTSKÁK" A közjáték mint poliglott szöveg és mint ismétlési aktus
A közjáték műfaji jellemzői a szöveghagyomány tükrében
"...a fárat elméket vidámitani..." A ferences közjátékok sajátosságai és a komikai inspiráció obszerváns szövegemlékei
"Hazudni is tudni köll", avagy Naso Losoncra igyekszik. Az iskoladráma, a népi dramatikus színjáték és a vásári komédia kapcsolatlehetőségeinek kérdése
"Kűlgy, tűzbe, vasba..." A variációs ismétlődés dramaturgiai logikája és a női szerepkör artikulálása a közjátékokban
X. "AZ MOLDONABB A' KI A' MOLDONT MEGESMÉRI..." Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak mint közjátékból "észre hozott" vígjáték
A hiányzó autográf - szövegköziség és teatralitás
A megtalált kontextus - dramaturgiai kétarcúság és nyelvi tagoltság
NÉVMUTATÓ