Nakamura Matazó: Kabuki az öltözőben és a színpadon

A kabuki a világon élő színházi hagyományok közül az egyik legrégibb: közel négyszáz éves. Ebben a hallatlanul látványos színházban ma is a színész az úr. Az író őt szolgálja, rendező pedig nincs, mert az előadások sok száz éves hagyományokat őriznek. Új darabot igen ritkán iktatnak repertoárba, és az új darabok is követik a szerepkörök és darabtípusok előírt hagyományait. Európában talán csak a balett volt képes arra, amire Japánban többféle színház, és köztük a legismertebb, a kabuki is: hogy életben tartsa a le nem írhatót, a nem rögzíthetőt, a játékstílust. Sok minden segíti ebben a színészt: a változatlan díszletek és jelmezek, a változatlan kellékek, nem utolsó sorban pedig a színészi hivatás dinasztikus jellege. Képzeljük el, ha ma is volna Megyerink, Szentpéterynk, Szigligetink, Egressynk. Dérynét nem említhetem hasonlatképpen, mert a kabukiban a női szerepeket is férfiak játsszák, akárcsak egykor Shakespeare vagy a görög klasszikusok színházában.
1990 tavaszán Berlinben részt vettem egy kéthetes nemzetközi színházi tanfolyamon, ahol e könyv szerzője, Nakamura Matazó úr vezette a kabuki workshopot. Addig csak videón láttam kabukiszínészt, és azt gondoltam, ez a fajta akrobatikus, teljes embert igénylő színjátszást csak monomániások űzhetik. Tévedtem. Nakamura úr az egyik legszínesebb egyéniség, akivel valaha is találkoztam. Nemcsak kitűnő színész, de atlétákat megszégyenítően mozog, valamint ért a zenéhez, az akupresszúrához, az ikebanahoz és a víváshoz is. Széles látókörű, derűs ember, aki – számunkra megszégyenítő módon – sokkal többet tud a mi európai kultúránkról, mint amennyit mi tudunk az övéről.
Színes egyénisége könyvén is átsugárzik. Egy érdekes ember segítsége révén ismerkedhetünk meg tehát egy izgalmas, számunkra egzotikus színházkultúrával, a színészképzés módjával, a színházban érvényesülő szigorú hierarchiával, a műfaj jelképes erejű anekdotáival, üzleti problémáival, sőt hellyel-közzel még pletykáival is. Szeretettel ajánlja az olvasók figyelmébe ezt a könyvet a fordító:
Fábri Péter