Samuel Beckett, Harold Pinter és Tom Stoppard művészetének színház-, és drámatörténeti újításai a 20. század második
felétől napjainkig éreztetik hatásukat a színpadon világszerte. Műveik komplexitása, részletgazdagsága, a szövegek
rétegzettsége olykor nagy kihívás elé állítja a színházba járó közönséget és az olvasót. Nekik nyújt segítséget ez a könyv.
Nyusztay Iván könyve bemutatja az abszurd keletkezéstörténetét, és kitér fontosabb jelentésváltozásaira. A dráma-
történeti és műfajelméleti megközelítés mellett a szerzőre jellemző módon nagy szerep jut a filozófiai kitekintésnek is,
amelynek köszönhetően betekintést kapunk dráma és filozófia termékeny kapcsolatába. Az önazonosság jelenségének
és alakváltozásainak vizsgálata olyan nézőpontként szolgál, amely felől kirajzolódhatnak a tárgyalt drámaírók közötti
alapvető különbségek és átfedések. A könyv emellett kísérletet tesz az abszurd határainak körvonalazására, és precíz
műelemzések során nyomon követi a kiutat az abszurdból a modern tragikomédia világába.
Nyusztay Iván 1967-ben született. 2000-ben, a Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett doktori fokozatot angol
irodalomtudományból. Jelenleg angol irodalmi, elsősorban drámatörténeti és drámaelméleti kurzusokat vezet egyetemi
oktatóként. Szűkebb szakterülete, a Shakespeare-dráma mellett az utóbbi években az abszurd dráma került érdeklődése
középpontjába. Sokéves kutatómunkája eredményeként a 2002-ben megjelent angol nyelvű Shakespeare-könyv után
ismét fontos, hiánypótló mű született.
