Az 1956-ban született szerző a pécsi tudományegyetem adjunktusa, főként drámaelméleti, színháztudományi kérdésekkel
foglalkozik. E kötetében Örkény István művészetét vizsgálja, az 1967–79 közé eső legjelentősebb drámaírói korszakot.
A Tóték, Vérrokonok, Kulcskeresők, Pisti a vérzivatarban és a Forgatókönyv elemzéseivel, világirodalmi összevetésekkel jut
el poétikai, dramaturgiai, irodalomtörténeti tanulságok levonásához.
Szellemes, világos stílusával eléri, hogy könyve a szakmabeliek mellett a művelt olvasók szélesebb körének is vonzó
Szellemes, világos stílusával eléri, hogy könyve a szakmabeliek mellett a művelt olvasók szélesebb körének is vonzó
olvasmánya lehet.