A kötet tanulmányai a színházművészet, színháztudomány, drámaesztétika késő 20. századi és 21. századi
alakulását, művészi és tudományos kihívásait elemzik, nemzetközi horizontú, naprakész ismereteket nyújtva
ezekről a területekről a magyar humántudományok széles köre számára. A három fejezetre tagolt munka
első részében (Térfoglalás) színháztörténeti és színházelméleti elemzések vizsgálják a színházi, performatív
tér (át)alakulásának kortárs jelenségeit, a közhellyé rögzült színházelméleti nézetek némelyikét. Ebben a
fejezetben kapnak helyet azok az írások, amelyek a térfoglalásnak a vendégléttel, az önkényuralmi célú
hatalommegragadással kapcsolatos drámai eseteit, illetve a csend és a hallgatás performatív sajátosságait
elemzik. A könyv második részében (Dramatikus és szcenikus terek) a színházművészet és a drámairodalom
néhány radikális megújítója áll a középpontban, Adolphe Appiától Tom Stoppardig és Jeles Andrásig, akik a
művészeti ág modernizálásában és általános gyakorlatának, szemléletének megkérdőjelezésében meghatározó
szerepet játszottak. A harmadik fejezet (Játékterek) színházi előadásokat elemez, az aktuális színpadi meg-
valósításon túl azok színháztörténeti és recepciótörténeti horizontját is játékba hozva, rámutatva a színtérnek
mint emlékezeti helynek a szerepére és jelentőségére.
