Roger Copeland könyve jóval többet kínál egy művész életrajzánál, mert végigkíséri ugyan Merce Cunningham (1919–2009) páratlanul gazdag, hat évtizedes koreográfusi pályáját az első szólóktól a digitális technikát is alkalmazó késői alkotásokig, de eközben felvázolja e hatvan év legfontosabb szellemi áramlatait, benne az amerikai képzőművészet, zene, színház és modern tánc történetét is. Ez az intellektuálisan és kulturálisan is tág kontextus teszi lehetővé, hogy a szerző magyarázatot találjon arra, a múlt század ötvenes éveitől kezdve hogyan és miért alakult át olyan radikálisan a tánc, s egyben a modern tánc fogalma, s ebben milyen szerepet játszottak Merce Cunningham – és állandó alkotótársai: John Cage, Robert Rauschenberg és Jasper Johns – hagyományromboló eszméi. Cunninghamnek a modern táncot átformáló forradalmi eszméi és új kompozíciós módszerei nem csupán megelőlegezték a posztmodern táncot, hanem máig hatnak a kortárs tánc világában is. Mert ahogyan a Cunningham Társulat egyik alapító tagja fogalmazott: „Merce sokkal több ajtót nyitott meg az őt követő nemzedékek számára, mint ahányon ő maga hajlandó lett volna belépni.”
