Négy visegrádi ország, négy drámaíró - Josef Topol, Örkény István, Stamowir Mrozek és Leopold Lahola - egy-
egy darabja olvasható angolul a nemzetközi projektben készült kötetben. A darabok szövege mellett tanulmány
és adattár segíti a tájékozódásban az olvasót.
Színháztörténeti és módszertani tanulmányok
"A magunkfajta bölcsész általában szkeptikus akkor, amikor a „korszerű technológia" hatásáról van szó
a tudomány fejlődésére, mert végül is egész felnövekedése, szellemi legitimációja eredt egykor annak
a felsőbbrendűségnek a paradox öntudatából, hogy ez a kettő aligha „kompatibilis". És ha időközben
mind otthonosabb is a technológia labirintusában, nemigen hajlamos annak emancipálására, amit eddig
mégiscsak eszközének, legfeljebb famulusának tekinthetett, a mind nélkülözhetetlenebb technikának.
Akár: technológiának. Vagy éppen: informatikának - pedig még ez sem a legalkalmasabb szinonima arra,
aminek persze a jelentését is csak most tanuljuk. Most, amikor történetet írunk …"
Dr. Székely György a hazai színháztudomány meghatározó személyisége. A színjátéktípus fogalmának bevezetésével
az 1960-as években bebizonyította, hogy a színjáték nem azonos a drámával, s azt, hogy nemcsak a leírt szö-
veg lehet a színházi előadás alapja. Székely Győrgy angol-német-esztétika szakon végzett a budapesti tudo-
mányegyetemen. Pályáját 1941-ben a Nemzeti Színházban dramaturgként és rendezőként kezdte. 1943-1948
között megszakításokkal a Pécsi Nemzeti Színházat igazgatta. Ezt követően a szolnoki és a békéscsabai társu-
latnak; 1952-19 között a Fővárosi Operettszínháznak volt a főrendezője. 1957-től a Színáztudományi Intézet
illetve a Magyar Színházi Intézet munkatársa, 1960- 1980-ig az intézmény igazgatóhelyettese volt.