SZÍNHÁZ ÉS NEVELÉS

Bálint Etelka középiskolai magyartanár, a  Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar 

Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének óraadó tanára. Doktori dolgozata a színházi nevelés és színházpeda-

gógia hazai jelenéről szól, konkrét gyakorlati példákon alapul, a szerző megfigyeléseinek, elemzéseinek, hospitálásokon

való aktív gyakorlati és elméleti tevékenykedésének összefoglalása.

A kutatás megerősítése annak, hogy a színházi nevelés képes újraértelmezni és újjáteremteni az oktató-nevelő munka

kereteit, és konstruktívabb, kooperatívabb szemléletet biztosítani tanár és diák számára egyaránt, ezzel is hozzájárulva

a kompetenciaalapú tanulás és oktatás sikeréhez. A könyv előkészület és helyzetjelentés. Alapkutatási, összegző felada-

tot lát el a színháztudomány területén, és öt fejezetben, a színházelmélet és az előadáselemzés felől is megközelítve

taglalja színház és nevelés kapcsolatát.

"Úttörő vállalkozás: első összeírása az elmúlt negyedszázad azon erdélyi törekvéseinek, amelyek a színházi nevelés

fogalma alá csoportosíthatók. Elsőként foglalta össze e sokféle formát öltött jelenségeket, megkerülhetetlen referenciát

kínálva ezzel az említett diskurzusba utána lépő kutatóknak. Könyve ebből fakadó értékét növeli az elméleti megala-

pozottság, a téma feldolgozásának és tanulmánya felépítésének kiválósága és nem utolsósorban az a pedagógusi és

kutatói elkötelezettség, sőt szenvedély, amely írása minden részletéből sugárzik. A saját hétköznapi pedagógusi tevé-

kenységében érzékelt anomáliák alapján tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre a színházi nevelésben vél válaszokat

találni. Értekezésének ebből fakadó „élősége” a szakirodalmi áttekintés, az empirikus kutatás és a számbavételezés

alaposságával párosul." (Kékesi Kun Árpád)

A Szauder Erik fordította könyv az első magyar nyelven megjelent drámapedagógia-elméleti munka.

A Kaposi László szerkesztette kötet első felének tanulmányai a színházi nevelési előadások (TIE) tervezését,

történetét, elméleti kérdéseit vizsgálják. A kötet második felében néhány TIE program részletes leírása olvasható.

Tony Jackson: Nevelés vagy színház?

John O'Toole: Színházi és drámai dimenziók

Steve Nolan: Vér és méz

Mike Kenny: A vizet látva

Cockpit TIE: Kancsóvirág

Kaposi László: Fehérlófia

Takács Gábor: Eszterlánc

Lipták Ildikó: A nevetés ára

"Ezt a könyvet sokkal inkább használni, semmint olvasni kell – vagyis kérdéseket kell feltenni vele kapcsolatban, nem passzívan befogadni. Aki egyszer már átlátta a kötet szerkezetét, bármikor visszalapozhat az egyes szövegrészekhez...

Könyvében Jon két esetben is aktív részvételre szólítja fel olvasóit: azt kéri, cselekvő, vitatkozó módon olvassák az általa felsorakoztatott ötleteket." (Ken Byron)

A kötet tartalma:

Beowulf – egy foglalkozás leírása

Tanár és tanuló partneri viszonya a drámában

Az egyeztetés formái

Az egyeztetés fázisai

Munkaformák

A színházi forma

A drámát szabályozó elemek

A tervezés folyamata

Néhány foglalkozás

Georges Banu előszavával.

Fordította: Zsigmond Andrea

Mihai Maniuţiu könyve két kiadást ért meg román nyelven, magyarul most jelenik meg először. A könyvnyi terjedelmű esszé-tanulmány megszületésének a körülményei, valamint maga a mű elválaszthatatlan Románia 70-80-as évekbeli politika-történetétől. A színházról, a színházi előadás teoretikus megközelítéséről szóló mű jóval túlmegy saját tárgyán, olyannyira, hogy napjaink egyetemi oktatásában mindegyre megtaláljuk mint kötelező bibliográfiai tételt.

Mezei Éva 1976-tól vezette a Budapesti Gyerekjátékszín nevű amatőr színjátszócsoportot. Az együttes

gyerekeknek, gyerekekkel játszott iskolákban, aluljárókban, művelődési házakban. Az ő műsoraikból

szerkesztődött ez a könyv, hogy színjátszó gyerekek, iskolások, táborozók, napközisek számára színesítse

a világot dallal, 20 játékkal, mesével.

A dalok kottái megtalálhatók a kötet végén, a szerző rendezői tanácsai pedig az egyes darabok után.

Minden darab önmagában is műsorszám lehet, de különböző variációkban összefűzve, felhasználhatók

teljes műsorként is – nem is beszélve a mesejátékokról, melyeknek előadása egyenként is 30-45 percig tart.

A kötetben található játékleírások, javaslatok nem szentírások. A mindenkori előadás körülményei szabják

majd meg, hogyan lehet őket felhasználni.

Az egyes dalokat, meséket, játékokat egy kis „keret”-mese köti össze: egy hetedikes lány, Jutka meséje

egy sosem volt osztályról.

Szerepjátékokat kínál Gabnai Katalin könyve, farsangi délutánokon, iskolai rendezvényeken, de akár otthon

vagy születésnapon is könnyen eljátszható, előadható rövid műsorokat. Van köztük olyan, amelyhez elég

két-három szereplő, de található a gyűjteményben olyan darab is, amelyet nyolcan-tízen is játszhatnak.

A kötet címe, Kontaktzónák, az érintkezés területeire utal. Azokra a helyekre, ahol a kapcsolódások, átfedések, kölcsön-

hatások intenzív jelenlétével találkozhatunk. Ahol fizikai, földrajzi, politikai, kulturális, antropológiai, érzelmi interferenciák

formálják a zónába bármely irányból belépőket, az ott tartózkodókat. A kulturális antropológiából kölcsönvett kontaktzóna

fogalom lehetőséget kínál arra, hogy a kötet írásai ne a társművészetek felől közelítsenek a színházhoz, de ne is az

összművészeti jelleggel felruházott színház alkotóelemeinek szétválogatásával, elkülönítésével próbálják kimutatni a

színházi vonatkozások jelenlétét különböző területeken. A tanulmányok olyan – akár a művészet(ek)től igen távoli – műfa-

jokat, eseményeket, jelenségeket vizsgálnak, amelyek kontaktusban vannak/lehetnek a színház olyan inherens elemeivel,

mint a performativitás, a teatralitás, a nyilvánosság, a test, a tér és így tovább. A tizenkilenc tanulmány között olyan

művészeti ágak, műfajok, társadalmi események, közterület felhasználások kerülnek előtérbe, mint a fotográfia, a harc-

művészet, a világkiállítás, a divatbemutató, a pódium előadás, a villámcsődület, az emlékmű, az emlékünnepség, a tüntetés

és így tovább. Szerepelnek a kötetben olyan írások is, amelyek szorosabban a színházhoz (csoporthoz vagy alkotóhoz),

illetve egy-két esetben drámaírók munkásságához kapcsolódnak, ám ezekben is a határterületi sajátosságok szempontjai

állnak előtérben.

A könyvben leírt gyakorlatok és etűdök nagy része nemcsak bábmozgatáshoz ad segítséget. Felhasználhaják

színjátszó csoportok, iskolai drámaórákon. A mozgássorokra vagy gyakorló etűdökre történelmi és irodalmi

játékok építhetők.

A jegyzetet az ELTE Tanító- és Óvóképző Főskolai Kar Vizuális Nevelési Tanszéke adta ki. A szöveggyűjtemény Szentirmai László, Granasztói Szilvia, Polz Alaine, Tömöry Márta, Tarbay Endre és mások írásaiból válogatott szemelvények segítségével ad betekintést a bábjáték történetébe, a bábjáték pedagógiai, pszichológiai kérdéseibe, a bábjáték dramaturgiai problémáiba, és gyakorlati segítséget nyújt néhány egyszerűbb báb elkészítéséhez is.

A kötetet képgyűjtemény egészíti ki.

Habár a történelem során a színház intézménye gyakran próbálta elfedni saját társadalmi kötöttségét, mégis színházi

nyelvek, esztétikák, műfajok sorát újította meg az a szociális tér és rendszer, amely körülvette az alkotókat. A kritika,

a lázadás, a felforgatás eseményei ezek. Színház és társadalom hatástörténetileg forró területeit tárgyalja ez a tanulmánygyűjtemény, ahol ugyanúgy szóba kerülnek az aktív nézőről szóló elképzelések, vagy a kommunista berendez-

kedés és értelmezéstörténet összefonódásai, mint a közösségi színház és színházi nevelés legizgalmasabb irányai,

illetve a kortárs színházi struktúra elfedett problémái a megélhetéstől kezdve a rendszerbe kódolt erőszakformákig.

A kötetben színháztörténészek, teoretikusok, rendezők, színészek, dramaturgok, drámatanárok, szociológusok, valamint

segítő szakemberek írásai mutatnak rá arra, hogyan válhat a színház (újra és újra) a társadalmat nem pusztán tükröztető

gyakorlattá, hanem közösségformáló erővel bíró tevékenységgé.

"Kiknek ajánlom e könyvet!

Diákoknak,
– akik szeretik az irodalmat, mert e könyv segítségével önállóan is megismerhetik a drámairodalom történetét, felfedezhetik a színház világát.
– akik nem szeretik az irodalmat, mert úgy vélik, ők inkább reál beállítottságúak. E mű logikus gondolatvezetése által felismerhetik, hogy az irodalomtörténet sem létezhet ok-okozati összefüggések nélkül.

Tanároknak,
– akik szeretik az irodalmat tanítani, mert e mű birtokában akár holnap megkezdhetik drámatörténeti szakkör vagy fakultáció szervezését.
– akik nem szeretik tanítani az irodalmat, mert e könyv segítségével érdekesebbé, változatosabbá tehetik óráikat,

s felkelthetik, ébren tarthatják az érdeklődést.

Végezetül a "csupán csak" érdeklődőknek, akik szeretnék megismerni a drámairodalom történetét, a színház világát."

"Senki nem tudta kikerülni az érzékenységét és a kérlelhetetlenségét, akit megérintett, az többé egyszerűen nem tudott nem szabad, nem alázatos és nem fegyelmezett lenni. Ha mégis, az onnantól fogva azonnali szégyen- és fájdalomérzetet keltett az illetőben. Csak mostanában, pár évtizedes távlatból, az emlékkönyv olvastán válik igazán láthatóvá, csak innen lesz meghatóan nyilvánvaló, hogy mindannyian kaptunk tőle hasonló örökrészt, emberek és színházi emberek, akik látszólag távol kerültünk egymástól a lélektérképen." (Müller Péter Sziámi)

"Nincs olyan óvoda, ahol a gyermekek ne fogadnák kitörő örömmel a megelevenedő bábokat. Rendkívüli hatásuk ellenére

ezek a derűt fakasztó mesehírnökök csak ünnepi vendégek a legtöbb óvodában. Hétköznapokon rendszerint a didaktika

eszközeként szerepelnek az ismeretnyújtásban. Pedig a bábok ennél többet és mást is tudnak. Nem tanítanak, hanem

nevelnek. Ők vezetik be a gyereksereget a versek, dalok és mesék bűvös birodalmába, hol megismerhetik táguló világuk

szépségeit. Új utakat járó pedagógiánk is felismerte a bábjáték személyiségformáló erejét, s hogy ez a játék a mai napig

mégsem tudott óvodáinkban kiteljesedni, annak nyomós okai vannak. Főként kevés az óvodai bábdarab, s a bábfajták

kiválasztásában s magában az alkalmazás módszerében is gyakori a bizalmatlanság. Könyvünket óvónőknek és azoknak

a szülőknek ajánljuk, akik a bábok játékával is színesebbé szeretnék varázsolni a gyermekek és önmaguk életét."

A történet egy fiktív iskolában játszódik, melynek tanári karát színészdrámatanárok, diákjait pedig a játékban részt vevő osztály tanulói alakítják. A játék során az osztály egy sikeres pályázaton azt a lehetőséget nyeri, hogy az iskola egy központi falára képet festhet a szabadság témájában. A résztvevők tehát egy "szabadság projekt" megvalósításán dolgoznak. A szabadság közös megfestése iskolai keretek között zajlik, a projektet és saját szerepüket is különbözően értelmező tanárok vezetésével. Kérdés, hogy a kialakuló konfliktusok és viták, a hosszadalmas egyezkedések és a meghozott áldozatok eltántorítják-e a diákokat, vagy pedig kiállnak a szabadság-kép megfestésének szándéka mellett? Illetve hogy milyen dinamikáknak nyit teret az egyes közösségekben a szabadságról szóló kép megvalósításának víziója? Hogyan reagál a közösség az autoriter vezetési módszerek megjelenésére, illetve mit tud kezdeni a liberálisabb tanári hozzáállás teremtette önállósággal? Ezekre a kérdésekre minden osztály megadta a maga, a játékban kifejezett válaszát. Társadalomkutatóként az érdekelt bennünket, hogy mit jelentenek ezek a válaszok: milyen tapasztalatokat fogalmaznak meg a diákok a dráma médiumán keresztül az iskoláról, mint számukra alapvető társadalmi intézményről?

A Debreczeni Tibor által szerkesztett kötet célja, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik színjátszó csoportot

vezetnek, játszanak, báboznak, rendeznek – dolgozzanak akár gyerekekkel vagy felnőttekkel.

A bevezető fejezetben Gabnai Katalin, Tömöry Márta, Debreczeni Tibor és Takácsy Gizella írásai adnak bevezetést,

leírásokat és tanácsokat, hogyan alkalmazható a dramatikus játék, a színjáték és bábjáték a gyermekekkel való

foglalkozás során.

Ezután életkori csoportok szerint rendezve (óvodásoknak, kisiskolásoknak, tizenéveseknek és felnőtteknek) közli

a bábjátékok, színjátékok, népi játékok, szerkesztett műsorok, mesefeldolgozások, versösszeállítások szövegét

és leírását a könyv.

Tartalom

A szerkesztő, az Olvasóhoz

JÁTSSZUNK EGYÜTT!

Debreczeni Tibor: Alkotó dramatikus játékok
Tömöry Márta: Bábozzunk együtt!
Gabnai Katalin: Állatos játékok
Takácsy Gizella: Dramatikus elemek alkalmazása az idegen nyelvek
oktatásában

BÁBJÁTÉK KICSINYEKNEK

Balogh Beatrix: Tavaszkor
Balogh Beatrix: A Tündér
Balogh Beatrix: Ki a király?
Balogh Beatrix: Kittyrákotty mese

BÁBJÁTÉK GYEREKEKNEK

Mészöly Miklós: A bot meg a fazék
Tatay Sándor: Kinizsi
Kemény Henrik: Az elátkozott malom

SZÍNJÁTÉK GYEREKEKNEK

VERSEK, NÉPI JÁTÉKOK

Vass Lajos: Tizenkét magyar népi játék
D. Kósa Vilma: Jön a tavasz, megy a tél
Debreczeni Tibor: Karácsonyi ének

SZERKESZTETT JÁTÉKOK
Kardos Tiborc: Bujj, bujj, zöldág
Gabnai Katalin: Kiszámoló
Bánlaki Margit: A tücsök és a hangyák

MESEFELDOLGOZÁSOK
Szilágyi János: Az aranyszőrű bárány
Debreczeni Tibor: Lúdas Matyi
Bácskai Mihály: A makacs menyecske és a gyáva ördög

BÁBJÁTÉKBÓL SZÍNJÁTÉK

Tarbay Ede: Profán misztérium
Sándor: Csalóka Péter

TIZENÉVESEKNEK

KÉT VIDÁM MŰSOR (Debreczeni Tibor válogatása)

Farsangolás
Vidám szerelmes versek

VIDÁM SZÍNJÁTÉKOK

Bácskai Mihály: Férhő kéne mönni
Bicskei Gábor: Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

FELNŐTTEKNEK

Debreczeni Tibor: „Engedjétek hozzám jönni a szavakat”
Katona Imre: Passió magyar versekben
Debreczeni Tibor: Örkény István egyperces novelláiból. Bevégzetlen ragozás

Tartalom

Játékra hívó szavak – Bevezető gyanánt

A császár új ruhája – Játék Andersen azonos című meséje nyomán

Korunk hősei – Néhány szó a rendezőnek

Az úgy volt... – Játék Janikovszky Éva szövegére

Az úgy volt - Néhány szó a rendezőnek

Ludas Matyi – Variáció a Ludas-történetekre

Variáció a Ludas-történetekre - Néhány szó a rendezőnek

13 és 3/4 nyöszörgés Adrian Mole minden kínszenvedéséből – Játék

13 és 3/4 könyörgés a rendezőhöz

Csokoládéháború - "Iskoladráma"

Megjegyzések a rendező számára

A gyász tengere – Színpadi játék F. García Lorca Bernarda Alba háza című drámájából

A címváltozásról és egyebekről