BÁBSZÍNHÁZ

"A bábszínházi előadás a gyermekkor ünnepnapjait jelzi. A bábu olyan szerves tartozéka életünk első éveinek, mint például

a mese, később pedig épp úgy raktározódik el emlékezetünk mélyén, mint a gyermekkor sok más élménye. A közfelfogás

azt tartja, hogy a bábu a legkisebbek szórakoztatását szolgálja. Valóban csak ennyi lenne a szerepe?

Az ókor és a középkor bábjátékai elsősorban a felnőtteknek szóltak. Később a főúri szórakoztatás eszközének tekintette

az az Esterházy is, aki kastélyában bábszínházat létesített, és Joseph Haydnt marionettoperák zenéjének megkomponálá-

sával bízta meg. Goethe sem volt közömbös ez iránt a műfaj iránt; Faustjának megírására ösztönzően hatott egy stras-

bourgi kocsmában látott bábelőadás is. Alfred Jarry, a modern francia irodalom egyik őse első művét, az Ubu királyt még

diákként padlásszobájában, bábelőadáson mutatta be. A XX. századi magyar irodalom néhány kitűnő alkotója – Karinthy

Frigyes, Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály – is írt bábjátékokat. Szergej Obrazcov, a világszerte ismert moszk-

vai bábszínház vezetője a második világháború alatt fronton harcoló katonákat szórakoztatott művészetével. Prágában

a náci megszállás idején valóságos antifasiszta bábmozgalom alakult ki, Karel Capek-darabokat is adtak elő. Napjainkban

az Egyesült Államokban a "Bread and Puppet" (Kenyér és bábu) néven működő társulat a vietnami háború ellen tiltakozó

darabokat mutat be."

Az illusztrációkat Országh Lili készítette.

A szövegközti rajzok Fuggerth Ferenc munkái.

Darida Veronika legutóbbi színházi tárgyú írásait tartalmazza a kötet.

Előszó:

"Ez a bábtörténeti szöveggyűjtemény sajnálatos módon hiányos. Ennek oka az, hogy egy kitűnő kezdeménye-

zés váratlanul abbamaradt, amikor a Művelt Népnél, majd a Gondolat Könyvkiadónál megjelentetett Bábszín-

pad sorozat 1967-ben megszűnt. (Éppen az utolsó, 37. számban olvashattuk Pór Anna Ismeretlen bábszín-

művek a XIX. század elejéről című tanulmányát, amely a néhány évvel ezelőtt megjelent Bábesztétikai szöveg-

gyűjtemény egyik darabja.) Ezért hiányzik a román, jugoszláv, bolgár, lengyel bábjátszás története, s ez az

oka annak is, hogy a közölt tanulmányok - mint azt a bibliográfiai adatokból is látni - csak az ötvenes évek

közepéig-végéig foglalkoznak a témákkal, így a tegnapi és mai kép teljesen ismeretlen.

Így is talán jelentős ez a vállalkozás, a bábtörténeti szöveggyűjtemény közreadása, hiszen ma már elérhe-

tetlen anyagok kapnak benne helyet, köztük - nagy terjedelemben, de a teljesség igénye nélkül -, Hlaváts

Elinor Német bábjátékosaink című könyve, mely gyakran szerepel forrásmunkaként, de ma már könyvtáraink-

nak is csak egyikében-másikában található meg.

E gyűjtemény írásainak szövegén nem változtattunk, mindössze néhány szót korrigáltunk a mai szóhaszná-

latnak megfelelően, de egyetlen mondatot sem hagytunk el, hiszen minden írás egyben kortörténeti doku-

mentum is. Így például Menzel Jánosné, aki zárómondataiban - „öröm az is, ha egy-egy bábjátékos elláto-

gathat Prágába" - olyasmit fogalmaz meg - örömmel - és kívánságot - érthető türelmetlenséggel -, amit mi

már - szerencsére - két évtizeddel ezelőtt meghaladtunk.

Ezt a szöveggyűjteményt az összeállítója kiindulópontnak tekinti, tekintsék tehát az olvasók is annak.

Bizakodó alapja lehet egy majdan megírandó, elsősorban napjainkra figyelő bábtörténetnek. Székely György

Bábuk és árnyak kötete folytatásának, de tekinthetik olyan hézagpótló munkának is, ami még sürgetőbbé

teszi Henryk Jurkowski háromkötetes, a világ bábművészetét és annak történetét feltérképező könyvének

fordítását, kiadását."

"A török árnyjáték, a Karagöz igen jelentős kulturális örökség. Az oszmán kultúra és társadalomszerkezet

keresztmetszete, mikrokozmosza, amelyben koherens és gazdag teljességet találunk. Egy-egy Karagöz-

előadás sokszínű mozaikot alkotva különféle művészeteket gyűjt egybe…

Ahogy az előadás holisztikus egységet alkot, a Karagöz-játékos is sokoldalú és kreatív művész.

A Karagöz-játékos dramaturg, rendező, zenész, színész,koreográfus és képzőművész. Mivel a Karagöz

nyitott és rugalmas művészeti forma, lehetővé teszi, hogy a játékos az előadás során rögtönözzön;

rövidít, hosszabbít, akár a színhelyeket is megváltoztatja. Az adott napon pedig aktuális eseményt illeszt

az eredeti történethez. A Karagöz-játékos hangját a megformált alakok karakteréhez igazítja: elvéko-

nyítja, megvastagítja a szavak hangsúlyát és dallamát, felnőtt férfiak és nők, idősek, gyerekek formálód-

nak, de hangját a dadogós, az orrhangon beszélő, az ópiumfüggő szavajárásához is igazítja, így akár

több tucat alakot képes megszemélyesíteni." (Metin And)

http://epa.oszk.hu/03000/03095/00023/pdf/EPA03095_art_limes_2017_2_074-095.pdf