BÁBSZÍNHÁZ

A karagöz már a XVI. században igen fejlett volt az Oszmán Birodalomban, és görög földön, ill. Észak-Afrikában

is átvették. A XX. századra azonban a műfaj – a mozi és egyéb szórakoztatási formák terjedése miatt – veszí-

tett népszerűségéből. Törökországban már többnyire csak a muszlim szent hónap, a ramadán idején mutatnak

be karagöz-előadásokat. A Karagöz nevű állandó szereplő jóindulatú figura, aki sokszorhúzza a rövidebbet,

és a verekedések során rendre leverik a turbánját. Szatirikus és vulgáris szópárbajt folytat nagyképű, affek-

tálva beszélő, Hacivot nevű barátjával és más szereplőkkel, például az újgazdag paraszttal, a bűnök iránt

elnéző dervissel és a zsidó kereskedővel.

"Ezt a nem is kis terjedelmű bábesztétikai szöveggyűjteményt tekintsék annak, ami célja volt: első lépés a sokfelé kallódó,

ma már szinte hozzáférhetetlen bábesztétikával és a bábjátékkal kapcsolatos gondolatok gyűjteményének.

Első lépés, amelyben a figyelem elsősorban az elmúlt három-négy évtized szétszóródott cikkei, tanulmányai, elemzései

felé fordult, azokat gyűjtötte össze folyóiratokból, Bábszínpad-kötetekből, könyvekből.

Az utóbbi ismét kulcsszó: ez a szöveggyűjtemény szeretné felhívni a figyelmet olyan munkákra is, amelyek mostanában

jelentek meg, esetleg még kaphatók könyvesboltokban, antikváriumokban – Granasztói Szilvia: Játsszunk a bábuval! –,

de ha nem, talán fellelhetők könyvtárakban is – mint például Obrazcov elemző munkája, A bábjátéktól a filmig. De helyet

kaptak a szöveggyűjteményben olyan előadások is, amelyek eddig nyomtatásban nem jelentek meg, például Szilágyi

Dezső A hagyományos tündérvilág a modern gyermekszínház repertoárjában című elemzése, vagy idegen szerzők –

Ryl, Jurkowski, Kudlinski – tanulmányai, akiknek munkái magyar nyelven először szöveggyűjteményünkben látnak nap-

világot. Kitekintése ez elsősorban a mai bábművészetre, olyan irányzatokra, amelyekről évek óta hallottunk, hírből

ismerünk, de most, egy egyszerű leírás segítségével szinte közvetlen élményünkké válhat. ...

Végezetül még annyit szeretnék mondani, hogy a nem kifejezetten "esztétikai" írásokat azért vettük be a szöveg-

gyűjteménybe, mert nemcsak "esztétizálni" akartunk a közreadott anyaggal, hanem azt is hangsúlyozni: elmélet és

gyakorlat szorosan összefügg, és ha olykor az írások között ellentmondást találunk, azzal a szöveggyűjtemény olvasó-

ját arra is akartuk ösztönözni: gondolkodjon minél önállóbban, ha lehet – és bizonyító erővel tud is – mondjon ellent

a kötetben idézett elveknek. Ez az ellentmondás – meggyőződésünk – a fejlődés alapja. Gazdagodása a játékosnak,

csoportvezetőnek, és ez nem kicsi dolog." (Tarbay Endre)

Főszerkesztő: Székely György

Szakszerkesztők: Alpár Ágnes, Balázs Arth Valéria, Fuchs Lívia, Gajdó Tamás, Kaizinger Rita, Molnár Klára,

Nobilis Kornél, Páll Árpád, Rajnai Edit, Sirató Ildikó, Vajda Ferenc

Egykötetes, ráadásul egyetemes színházi lexikon több is megjelent az elmúlt évtizedekben, de igazán tudományos

alapozású, a magyar színházművészet egészét szakszerűen felölelő munka először és utoljára 1929-1931-ben látott

napvilágot (Schöpflin Aladár szerkesztésében). A mostani összeállítás mindenképp szenzáció, több évtizedes kutatómunka,

a legjobb hazai szakemberek kollektív munkájának eredménye. A Magyar színházművészeti lexikon felöleli a történeti

Magyarország területének teljes színháztörténetét a kezdetektől napjainkig, a színházépítészet és vándorszínészség

kérdéseitől a színházesztétikai fogalmakig, az ismert színészek és rendezők, sőt zeneszerzők és dramaturgok, színház-

esztéták életrajzaitól a különböző volt és jelen társulatokig, szövetségekig, színházi intézményekig. A nagyszabású,

valóban hézagpótló és évtizedekig nélkülözött kézikönyv ugyanakkor nem szűkebb értelemben vett szakmai kiadvány.

A szó legszélesebb értelmében vett nagyközönség igényeit is kielégíti, kézreálló, könnyen kezelhető tájékoztató minden

magyar színházi kérdésben, elsősorban persze a leginkább keresett személyi vonatkozásokban. Igen gazdagon illusztrált

kiadvány, szinte mindenkiről (akiről egyáltalán lehetséges) közöl fekete-fehér fotót, a legtöbb szócikkhez kitűenően

válogatott bibliográfia is járul, persze elsősorban a monografikus anyagot ölelve fel (vagyis nem találhatók meg az egyes

színészek produkcióit méltató színikritikák).

"Ez a könyv egyértelműen bizonyítja, hogy komoly művészeti ággal állunk szemben, és a valóban gyermekien egyszerűtől

a legigényesebb művészeti magasságig, mindenre kiterjedő alapossággal »kézen fogva« vezeti az olvasót a bábvilág

rejtelmeibe. A könyv alkalmas mind a bábozni kívánók útbaigazítására, mind a már avatottak elmélyültebb, tudatosabb

munkára való serkentésére, gyereknek, felnőttnek egyaránt. A szerző mindvégig a művészileg igényes, alapos és sokoldalú

munka igényét ébreszti az olvasóban. Mondanivalóját meggyőző példákkal tudja alátámasztani, amelyek komoly gyakor-

lati »megtapasztalásokról« árulkodnak. Nem viszi túlzásba a módszertani tanácsokat, és kellő rálátással illeszti össze a

művészeti ágakat, és kapcsolja hozzájuk a cél- és feladatrendszert." (Báron László)

A szerző "azon ritka szakemberek egyike, akik a művészi pályájukat tanári hivatásuk szolgálatába állítva, mindkettőben a

legjobbat tudják nyújtani. ... részletesen eligazít a bábok készítésében, a bábjátékok közös megalkotásában és a kész

játékok előadásában egyaránt. ... A bemutatott bábok műalkotásnak is felfoghatók. A bábtervezés, az anyagok kiválasz-

tása, összeillesztése olyan vizuális nyelvi tapasztalatokkal jár, amelyekre a rajztanár is alapozhat. Ha az elkészült

»szoborral« vagy »bábbal« még játszani is lehet, ez új színeket visz a rajzórai munkába." (Dr. Kárpáti Andrea egyetemi docens)

Rajzos, mesés bevezető a bábok, a bábszínház világába gyerekeknek.

Írta és rajzolta: Kende Márta

A könyvben leírt gyakorlatok és etűdök nagy része nemcsak bábmozgatáshoz ad segítséget. Felhasználhaják

színjátszó csoportok, iskolai drámaórákon. A mozgássorokra vagy gyakorló etűdökre történelmi és irodalmi

játékok építhetők.

A Debreczeni Tibor által szerkesztett kötet célja, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik színjátszó csoportot

vezetnek, játszanak, báboznak, rendeznek – dolgozzanak akár gyerekekkel vagy felnőttekkel.

A bevezető fejezetben Gabnai Katalin, Tömöry Márta, Debreczeni Tibor és Takácsy Gizella írásai adnak bevezetést,

leírásokat és tanácsokat, hogyan alkalmazható a dramatikus játék, a színjáték és bábjáték a gyermekekkel való

foglalkozás során.

Ezután életkori csoportok szerint rendezve (óvodásoknak, kisiskolásoknak, tizenéveseknek és felnőtteknek) közli

a bábjátékok, színjátékok, népi játékok, szerkesztett műsorok, mesefeldolgozások, versösszeállítások szövegét

és leírását a könyv.

Tartalom

A szerkesztő, az Olvasóhoz

JÁTSSZUNK EGYÜTT!

Debreczeni Tibor: Alkotó dramatikus játékok
Tömöry Márta: Bábozzunk együtt!
Gabnai Katalin: Állatos játékok
Takácsy Gizella: Dramatikus elemek alkalmazása az idegen nyelvek
oktatásában

BÁBJÁTÉK KICSINYEKNEK

Balogh Beatrix: Tavaszkor
Balogh Beatrix: A Tündér
Balogh Beatrix: Ki a király?
Balogh Beatrix: Kittyrákotty mese

BÁBJÁTÉK GYEREKEKNEK

Mészöly Miklós: A bot meg a fazék
Tatay Sándor: Kinizsi
Kemény Henrik: Az elátkozott malom

SZÍNJÁTÉK GYEREKEKNEK

VERSEK, NÉPI JÁTÉKOK

Vass Lajos: Tizenkét magyar népi játék
D. Kósa Vilma: Jön a tavasz, megy a tél
Debreczeni Tibor: Karácsonyi ének

SZERKESZTETT JÁTÉKOK
Kardos Tiborc: Bujj, bujj, zöldág
Gabnai Katalin: Kiszámoló
Bánlaki Margit: A tücsök és a hangyák

MESEFELDOLGOZÁSOK
Szilágyi János: Az aranyszőrű bárány
Debreczeni Tibor: Lúdas Matyi
Bácskai Mihály: A makacs menyecske és a gyáva ördög

BÁBJÁTÉKBÓL SZÍNJÁTÉK

Tarbay Ede: Profán misztérium
Sándor: Csalóka Péter

TIZENÉVESEKNEK

KÉT VIDÁM MŰSOR (Debreczeni Tibor válogatása)

Farsangolás
Vidám szerelmes versek

VIDÁM SZÍNJÁTÉKOK

Bácskai Mihály: Férhő kéne mönni
Bicskei Gábor: Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

FELNŐTTEKNEK

Debreczeni Tibor: „Engedjétek hozzám jönni a szavakat”
Katona Imre: Passió magyar versekben
Debreczeni Tibor: Örkény István egyperces novelláiból. Bevégzetlen ragozás

Az Állami Bábszínház fennállásának 30. évfordulója alkalmából 1977 decembere és 1978 márciusa közt kiállítást rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiadvány 24 fekete-fehér fotóját ennek a kiállításnak az anyagából válogatták, a képeken Kemény Henrik, Blattner Géza, Rév István, Büky Béla, Bródy Vera, Koós Iván, Ország Lili, Foky Ottó, Kós Lajos és mások bábjai, előadásrészletei láthatók.