E kötet az 1985-ben hatvanévesen elhunyt kiváló romániai magyar rendező, Harag György művészi és emberi portréját igyekszik megrajzolni a saját és az őt (és előadásait) méltatók írásai alapján.
A kötet anyagát összegyűjtötte, válogatta és szerkesztette, a bevezetőt, az összekötő szöveget és a jegyzeteket írta Nánay István.
"Itt van tehát a „Tanár úr”, nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és pedagógus,
színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban
– előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül „csak” rendezőként –, és még soha
nem kértük meg, hogy mesélje el az életét." Koltai Tamás megtette – így született meg a Mester monológja.
A kétszeres Erkel Ferenc-díjas, Érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, Forray Gábor közel
kétszáz opera- illetve balettelőadás díszleteit, látványterveit valamint makettjeit, és forradalmi újítású
vetített képeit alkotta meg, hazánk és a világ számos színpadára, de elsősorban a Magyar Állami Operaházba.
Pályaképén keresztül nemcsak az Operaház alkotói folyamatának, nemzetközileg is elismert előadásainak hat
évtizede, de jelentős művésztársak munkái is bemutatást kapnak, a 2016–2017 között feltárt Forray színházi
hagyaték rajzai, tervei, makettjei és fotódokumentációja által.
Ötven éve van jelen írásaival a magyar színházi életben Koltai Tamás. Az ötven év terméséből válogatott
szövegeinek olvasása közben a színház iránt érdeklődő olvasó nehezen tudja eldönteni, mi gyönyörködteti
jobban: az írások tárgyát képező művek, alkotók, előadások értő és érzékletes megjelenítése vagy a mögöt-
tük felsejlő színházi eszmény kirajzolódása, a megvalósult műalkotás éles szemű megfigyelése vagy a szembe-
sítés a jó színház eszményével. A kritikus maga kalauzolja végig olvasóját az életmű legfontosabb írásainak
sűrű közegében, és mai szemmel megfogalmazott kísérő kommentárjai regényszerűen izgalmas, összefüggő
elbeszéléssé teszik a könyvet, visszamenőleg megmutatva azt is, mi volt – és mi van – a színházi, a kritikusi,
az írói kulisszák mögött.
A színházi eszközök alkalmazásának lehetősége színházon kívüli-túli területeken meglehetősen tágas.
Irányulhat szenvedélybetegek rehabilitációjának segítésére, pedagógiai kihívások alternatív megoldására,
politikai kérdések megfogalmazására és előtérbe állítására, társadalmi konfliktusok kezelésére, megtörtént
események dramatikus eszközökkel történő feldolgozására, és így tovább.
Szerkesztette: Balassa Zsófia, P. Müller Péter, Rosner Krisztina
A kötet a 25 éves a színházi képzés a Pécsi Tudományegyetemen: A magyar színháztudomány kortárs irányai
címmel 2012. március 23–24-én Pécsett megrendezett konferencián elhangzott előadások válogatott, szer-
kesztett változatait tartalmazzák. A konferencián a kortárs színháztudomány magyar képviselői tekintették
át a szakterület időszerű kérdéseit. Az előadók egyik része a hazai színháztudomány meghatározó kutatóinak
köréből került ki, az előadók másik csoportját pedig a színháztudománnyal foglalkozó doktori iskolai hallgatók
adták.
